Személyközpontú terápia

A Rogers féle személyközpontú szemlélet egy pszichológiai humanisztikus irányzat, amely Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik.
A személyközpontú segítő kapcsolatnak három fő jellemzője van:

• Empátiás megértés, vagyis a terapeuta a kliens világát igyekszik változtatás nélkül megérteni
• Feltétel nélküli elfogadás, azaz a terapeuta nem valamilyen általa elképzelt ideál felé próbálja vezetni a klienst, hanem elfogadja olyannak, amilyen
• Kongruencia, azaz a terapeuta nem egy szerepet vállal fel vagy maszkot vesz fel, hanem egész lényével, személyesen, igaz valójában van jelen a kapcsolatban.

A beszélgetések alapját az egzisztencialista megközelítés legelterjedtebb változata, a Rogers féle személyközpontú terápia képzi. A Rogers féle személyközpontú irányzat hisz a választás szabadságában és az embereket életük szerzöinek tekinti. Nagy hangsúlyt fektet a felétel nélküli ön-, és megbecsülésre valamint a terapeuta-kliens közötti kölcsönös tiszteletteljes kapcsolatra. Minden embert egyedülálló személyiségnek tekint, nincsenek általános megoldások, receptek, mert a megoldás mindenkinél személyre szabott. A kitüzött cél érdekében folytatott beszélgetések meleg, elfogadó légkörben zajlanak.

Michael Ende Momo (1973) címü müvében találtam meg szerintem a legszebb megfogalmazását annak, hogy milyen hatása van az aktív figyelésnek és meghallgatásnak:

“Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud.

Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt. Momo úgy tudott hallgatni, (…)hogy az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek.

Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongok bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép – s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak.”

A Rogers féle személyközpontú terápiának bizony ez a hosszútávú hatása.