Lehet, hogy az utóbbi idöben nem alakult úgy minden az életében ahogy szerette volna és néhány probléma megnehezítette az életét. Az is lehet, hogy azért van ezen az oldalon mert most keresi rá a megoldást.
Talán még nem biztos abban, hogy a pszichoterápia jó megoldás lenne Önnek és felmerülhet ez a kérdés: “Van erre nekem egyáltalán szükségem?”

Jó kérdés és szerintem okos dolog széleskörü információkat beszerezni!
Ez már egy lépés abban az irányba, hogy a jelenlegi kevésbé jó, vagy akár megterhelö helyzeten változtatni tudjon.
Ha épp ott tart, hogy a lelkének professzionális segítséget keres azt is jelentheti, hogy készen áll az egyik nagyon visszahúzó meggyözödést feladni miszerint:
“Ezt is egyedül kell megoldanom mert mindíg mindent egyedül oldottam meg.”

Persze sok mindenröl lehet barátokkal és családtagokkal is beszélni, de vannak olyan témák, amiket jobb a saját négy falunkon kívül megoldani. Hogy ez mikor van így? Ha az ember nem halad elöre és a konfliktus vagy a megterhelés természetes úton nem oldódik fel.

Amióta világ a világ problémák voltak és lesznek is. Mi emberek igen különbözöek vagyunk és az élet sokféle szituációjában kell egymással jól kijönnünk. Érthetö hogy a konfliktusok így már elöre vannak programmozva.

Gyakran van még úgy, hogy a pszichoterápia vegyes érzelmeket kelt. Vajon kellemetlen lesz? Mi vár ott rám? Tud egyáltalán valaki rajtam segíteni?
Ezek abszolút érhetö kérdések, mert ez egy új helyzet, amiben az Ön belsö titkos kincseiröl van szó.
Èrdemes úgy véleményt alkotni a terápiáról ha kipróbálja az ember, mert a valóság sokszor más mint az elképzelés róla.
Minden jó terapeuta óvatosan és felelösségteljesen fogja elkíséri Önt az útján. Hogy milyen témákról fog az órán beszélni, az egyedül az Ön döntése. Egy terápia folyamán a készségei fokozatosan fejlödnek és az a képessége is hogy ezeket alkalmazni tudja. Új problémamegoldó “szerszámokat” kap, amiket aztán egy életen át tud majd használni. A terápia folytán rendszerint új nézöpontok vagy megoldások születnek. Hogy ezeket beépíti-e az életébe vagy sem, ismét egyedül az Ön döntése.
Ön áll a középpontban és egy terapeuta exkluzív figyelmét és minden szaktudását élvezheti. Ez azért jó, mert annál koncentráltabban tud magán dolgozni és ezzel rengeteg idöt és keresést spórol meg. A pszichoterápia segít világosabban felismerni, hogyan lehet problémákat vagy feladatokat jobban megoldani.

Sajnos a múltton már nem tudunk változtatni. A terápia abban is segítség, hogy a múltbéli nyomasztó vagy esetleg szörnyü helyzeteket egészében megértse, beépítse az élettörténetébe, ennek értelmet adjon es végül feldolgozva maga mögé hagyja.
Minden sikeres terápia oda vezet, hogy a problémával kapcsolatos beállítottságok, vélemények és feltételezések idövel megváltoznak, és ezáltal az életminöség jelentösen megjavul.
A terápia aktív részvételt ist jelent, ami mögött egy inspiráló és eröt adó együttmüködés értendö. Az szeretet és gondoskodás jele ha kezébe veszi az irányítást és élete egyes területein változtat annak érdekében, hogy egészségesebbnek és elégedettnek érezze magát. Biztonságot ad, ha mindezt egy professzionálisan dolgozó és jól képzett terapeuta közremüködésével teszi.
A pszichotherapeutákat titoktartás kötelezi.

Egy terápia sikere inkább a kapcsolat minöségétöl mint a terápiás módszertöl függ. Tehát érdemes a terapeutát személyes benyomásai alapján kiválasztani. Az hogy milyen végzettségü a terapeuta, a szakmai hozzáértését és a munka folyamán felhasznált módszerek sokszínüségét határozza meg. Ha az elsö személyes beszélgetés után kétségei támadnának hogy jó kezekben van-e, javaslom hogy keressen tovább. A szimpátia és egy bizonyos szintü összecsengés kölcsönös kell legyen, különben nem lesz sikeres a közös munka.

Az elsö órák után érdemes a következö kérdéseket önmagának megválaszolni:

• Ùgy érzem hogy elfogadnak?
• Ùgy érzem hogy komolyan vesznek?
• Fel merem tenni a kérdéseimet és ha igen, azokra kapok e kielégítö válszokat?
• Biztonságban érzem magam a terepeuta mellett?
• Az elsö pár beszélgetés után bizakodóbbá lettem, hogy a problémámat meg fogom tudni oldani?
• Meg tudtunk eggyezni abban, hogy mi lesz a terápia célja?
• Megértettem, hogy mi lesz a terápia kimenete és kb hogyan fog lezajlani?

Ha ezeket a kérdéseket igennel válaszolta meg, akkor nagy valószínüséggel a jó terápiás kapcsolatnak semmi sem áll az útjában.

Milyen szép, de még elég ritkán használt kifejezés!

A lelket minek kellene ápolni?
Szükség van egyáltalán erre?

Nem nincsen, amíg Ön boldognak és elégedettnek érzi magát. Ebben az esetben a belsö világa kiegyensúlyozott és ezzel a testi egészség is meg van alapozva. Ön mint ember megtalálta a belsö középpontját és a világ a legteljesebb rendben van.

De mi a helyzet akkor ha ez nem így van? Ha egy betegség, bizonyos élethelyzetek vagy egy szerencsétlenség kibillentették az egyensúlyából?

Nem elég egy jó ellátás a körzeti orvosnál gyógyszerekkel hogy ismét müködhessen és jól érezze magát?

A lelket én egyszerüen úgy értelmezném mint egy “energiafelhöt” amiben ott tárolódnak az ember érzései, összes élettapasztalata valamint annak kiértékelése, a személyes identitás és az örökölt karakterjegyek jelenleg aktivált összessége.

Ebböl kiindulva az ember lelke tükrözödik viselkedésében minden pillanatban. Ìgy fordulhat elö az, hogy két ember egy és ugyanarra az eseményre különbözö képpen reagál és értékelik ki azt. A tudatossági szinttöl függ milyen választásokat hoz és hogyan értékeli ki azokat és milyen konzekvenciákat von le belöle.

Sors, vagy szabad választás?

Viktor Frankl megható könyvében: “…mégis mondj igent az életre! – Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort” ezt írja:

“Amire itt szükség van: teljes fordulat az élet értelme iránti kérdés felvetesében. Meg kelltanulnunk és a kétségbeesett embereket meg kell tanítani arra, hogy valójában soha nem azonmúlik, mi mit várhatunk még az élettől, hanem inkább csak azon, hogy az élet mit vár mitőlünk! Filozófiai nyelven azt lehetne mondani, hogy itt valamiféle kopernikuszi fordulatról van szó,éspedig olymódon, hogy ne csak egyszerűen az élet értelmét kérdezzük, hanem, hogy megkérdezettként éljük meg saját magunkat, mint olyan embert, akinek az élet naponta, óránként kérdéseket tesz fel, olyan kérdéseket, melyekre válaszolnunk kell és a helyes választ nem töprengéssel vagy szónoklattal, hanem cselekvéssel és megfelelő magatartással kell megadnunk.Élni végső soron nem jelent mást, mint felelősséget viselni az élet által felvetett kérdések helyes megválaszolásáért, az élet által minden egyes ember elé kitűzött feladatok teljesítéséért, az adott pillanat követelményének megfelelő helytállásért. A követelmény és ezzel együtt a létezés értelme emberről emberre, pillanatról pillanatra változik. Soha nem határozható meg az élet értelme általánosságban, soha nem válaszolható meg az emberi élet értelmére feltett kérdés általánosságban – az élet ebben a vonatkozásban nem elvont, hanem egészen konkrét valami, tehát konkrét mindaz,amit az élet esetenként megkövetel tőlünk. Ez a konkrét mivolta alakítja az ember sorsát, mely minden ember számára egyszeri és egyéni. Egyetlen ember és egyetlen sors sem hasonlitható másíkhoz, egyetlen helyzet sem ismétlődik meg. És minden helyzet más és más magatartást követel az embertől. A konkrét helyzet egyszer azt követeli, hogy cselekedjék, igyekezzék sorsát tevékenyen alakítani, – máskor meg azt, hogy használja ki az érték lehetőségek megteremtésére adott alkalmat – átéléssel vagy élvezettel –, majd azt, hogy szerényen viselje sorsát. Minden esetben azonban minden helyzetet az az egyszerisége és egyéni volta jellemzi, mely a konkrét helyzetből adódó kérdésre mindenkor csak egyetlenegy, a helyes „választ” teszi lehetővé. Amennyiben tehát a konkrét sors szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia, méghozzá egy szintén csakis egyszeri feladatot. Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell, hogy küzdje magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is egyszeri és egyedülálló úgyszólván az egész világmindenségben. Senki ezt a sorsot le nem veheti a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egykimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is.”

Tapasztalatom szerint minden emberben megvannak azok a szükséges lelki eröforrások, amik segítségével az életét kiteljesedettebbé, boldogabbá tudja tenni. Lehet hogy ezek különbözö élethelyzetek vagy adottságok miatt alíg tudtak kifejlödni, vagy le vannak blokkolva, de minden ember vagy elö tudja magából ezt ismét hozni vagy megvan benne a kifejlesztés képessége. Ami azt hozza magával, hogy egészsége – lelki mint testi – a saját magához képest legjobb módon visszatér. A döntések, amik az életminöséget meghatározzák egyre inkább saját felelösségének tudja és használja.

Ùgy gondolom, hogy minden krizis egy megoldandó feladat és felhívás változtatásra. Meg vagyok arról gyözödve, hogy a saját eröböl megoldott feladatok több örömöt és visszaigazolást adnak mint a tanácsok, amik függövé tesznek és a magatehetetlenség érzését keltik.

Az önsegítés képességének magává tétele okos döntés, mert ebböl tanul az ember a legtöbbet és a következö alkalommal már készen állnak a megélt tapasztalatok és kidolgozott megoldások hogy seítsenek.